1.fejezet – A szív útja (#1)

1.fejezet – A szív útja

„Mostantól a kisegítő suliba kell majd járnom, de az igazat megvallva, nem tudom, hogy tulajdonképpen ez megrémít, boldoggá tesz vagy elszomorít-e.”

1978-1979. Aya levelei 16 éves korából.

Aya 1978-ban az Aichi prefektúrában fekvő Toyohashi városának Toyohashi Higashi Középiskolájába nyert felvételt. Remegő lábai, és a testében való bizonytalanság ellenére is, elkezdődött az annyira várt középiskolás élet.
Egy nap, a folyosón hasraeső Ayának 3 osztálytársa, Youko-chan, Ako-chan és Yoshiko-chan sietnek a segítségére. Itt kezdődött a négy lány barátságának története.
Az első év nyári szünete alatti hosszabb kórházi látogatás eredményeként leveleken keresztül tartják a lányok a kapcsolatot.
A betegség előrehaladtával azonban Ayának a sima középiskolát is ott kell hagynia. Második évtől kezdve egy speciálisan, testi fogyatékkal élők számára létrehozott bentlakásos iskolában folytatja tanulmányait.

#1

Youko-chan, how are you? I’m fine. (megj.: Aya ezt eredetileg is angolul írta.)
Köszönöm az aranyos letter-t, és bocsánat, hogy ilyen későn válaszolok.

Amint tudod ugye, a lábammal elég sok gond van. Így félig már fel is adtam azt, hogy barátokat szerezzek. De Youko-chan te, meg Yoshiko-chan és Ako-chan, mégis a barátaim lettetek. Nem is tudom, hogy tudnám a legjobban kifejezni mit érzek, mindenesetre köszönöm!

Szóval képzeld, ma a kórházi kajával kaptam egy barackot is. Finom édes illata van. Fel volt szelve, én viszont csak az ágy szélére tettem és nézegettem. Valahogy a te arcodra emlékeztet.

A nagoyai éjszaka nem teljesen fekete, hanem kicsit lilás árnyalatú. Soha sem lehet látni egyetlen csillagot sem, így a feltűnően szép Hold mozgásra keletről nyugatra jól megfigyelhető.

Tudod, azt mondják, ha a hullócsillagot látsz és háromszor elismétled a kívánságodat, valóra válik. E-san azt mondta, ezek ajtók az időbe.
Én még soha nem láttam hullócsillagot. Pedig milyen szép lehet, nem?
(Ah, igaz is, az előbb azt hittem láttam egyet, egy kis vörös pont volt az égen, de mint utóbb kiderült csak egy repülő volt.. De kár!)

Képzeld, Nagai-sensei eljött látogatóba. Waa, tisztára meg voltam hatva! Ó, egyébként nem tudok másnak így áradozni róla, csak neked meg Yoshiko-channak.

Mivel a betegszobában nincs tévé, a rádión hallgatom a gimis baseball-meccsek közvetítéseit. Most épp a Chuukyou és a PL Gakuin játszanak. Természetesen a Chuukyou-nak szurkolok. Ah, ha a Higashikou bejutna az országos döntőbe! De hát ahogy az énekversenyen is bebizonyosodott, több a lány az iskolában, így nem igazán tudom mi lesz. Az hogy sikerül-e bejutnunk, mindenkinek a fantáziájára van bízva.

Nem volt ma különórám se..  Nem is tudom hogy csalódott vagy szomorú vagyok, mindenesetre nagyon idegesít! Az egyedül tanulás azért elég kemény..
Másodiktól kezdve add majd kölcsön a jegyzeteidet, oké?

Nos, figyelj Hachi bundájára (megj.: gondolom Youko-nak volt kutyája? :D) és légy óvatos a napon! Vigyázz magadra!
Bye-bye!

Aya

P.S.: Chuu! Chuu! A Chuukyou vesztett..